Amióta nincsen apám (és itt vége a pontatlan József Attila idézgetésnek), többet tudtam meg róla, mint amíg élt. Ez borzaszt, sajnálom, hogy nem volt nyíltabb a kapcsolatunk, tudni szerettem volna az ő történeteit, azokat, amiket magával hordoz, amik őt olyanná tették, amilyen…

Vagyok harmad apám, harmad anyám, harmad én. A ki vagyok én? nehezen értelmezhető, mert mindhárom vagyok, de csak egyik szeretnék lenni igazán, én. A szülői akaratok közt vergődő gyerekkor végét a kamaszkori igák lerázásának próbái teszik ki. Ekkor akarunk nem az apánkra,…

A jobb kezem mutató ujjában még most is érzem a hideget, ami apámtól való. Egy halottat megsimogatni örök emlék, bevésődik az ujjaidba, a szemedbe, Látod az elernyedt izmokat az arcon, és azt mondod, ez már nem az apám, ez már a halál arca, az örökké változó.