Ilyen címmel akart poszt íródni elég rég óta. Lett volna benne bocsánatkérés, sajnálkozás, de rá kellett jönnöm, hogy ez mind-mind rólam szólna akkor is, ha megírtam volna. Arról, hogy mi a különbség, hogy miért jó most, miért a hallgatás, miért nem cselekmény a boldogság. Lett volna benne olyan közhely, ami a Bukowsky könyv legjobb mondata volt: Az írás az élet maradványa. Na, ilyen mondatok köz, hogy nem készülnek el. Toll letesz, mert meg kell tanulnom írni, hogy mindezt artikulálni lehessen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.