A jobb kezem mutató ujjában még most is érzem a hideget, ami apámtól való. Egy halottat megsimogatni örök emlék, bevésődik az ujjaidba, a szemedbe, Látod az elernyedt izmokat az arcon, és azt mondod, ez már nem az apám, ez már a halál arca, az örökké változó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.