Az ember csak az alapjait tekintve személyiség, a többi csak kösöntyűk halmaza. Egyik emberhez ezt, a másikhoz azt veszem fel. A tulajdonságaink ékszerek, amikkel díszbe vágjuk magunkat egy másik emberrel való találkozás során. Mindenki más-más nyakéket lát, pl. az én nyakamban, mert idomulunk ahhoz, azokhoz, akivel kontaktusba kerülünk. Ami aztán a személyiségünk része lesz, arról nekünk kell dönteni, és ha már lehet választani, miért ne lenne az ember jó? Vagy jobb, mint előtte volt? Ha találkozol egy jó emberrel, aki jól csinál dolgokat, akkor azt, amilyen hatással van rád, amit beindít benned, érdemes megtartanod, nevelned, magadéra formálnod, hogy fejlődj. A lehetőség adott, ha nem élünk vele, akkor is átveszünk viselkedési formákat mástól, csak úgy épül be, hogy nem is tudunk róla. Viseljünk ékszereket, és tudjunk róla, mik azok, hogy néznek ki, és akkor viselhetjük őket büszkén. Büszkén, értsd, emberhez méltón, mint aki tudja, mit visel. Szarból is lehet nyakláncot fonni, de azt csak az állatok viselik büszkén, és azok az emberek, akik nem méltók a megkülönböztető jelzésre, úgymint: ember. 

Ha házasodni készülsz, akkor olyannal add össze magad, akivel közösen szép nyakláncokat köttök egymás nyakába, amit más is másolni akar majd. Készíts a sajátodba is olyat, amit a másik örömmel vesz át tőled, mivel veled más lett, mint aki volt előtted, és jobb, ha ez a másikabb ember kissé jobb is, mint az előző, aki volt. 

xxxxxxxxxx

xxxxxxxxxx

xxxxxxxxx

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.