Mint ahogy a blog címe is sugallja, itt tökéletes mondatokat kéne gyűjteni. Végre, sok idő után kezembe akadt ismét egy olyan könyv, amiből érdemes kiírni párat, elvégre az intertextualitás a barátunk, még ha alá is húzza pirossal a word, amit önmagával is megtesz, szóval…

Ez a blog egy életfájl. Kis élet, kis olvasótáborral. Olyan ez, mint amikor egy puszta történetét adják ki könyv formában, kábé erre is ekkora az érdeklődés, ami nem is baj, nem nagy dolgok történnek egy puszta életében sem, és egy egyszeri kisemberében sem. Ez az egész…

Úgy bele lehet merülni a mindennapok megszokásába, hogy az ember nem is gondol bele, hogy milyen gyorsan változhat meg minden. Ülsz a jól besüppedő fotelban, amit a fenekeddel tettél olyanná, ülsz benne, és aggódsz dolgokon, olyan kicsiségeken, amik a nagy bajjal úgy válnak…

Morfondíroztam, hogy minek hívjam, várakozásnak, elodázásnak, vagy kegyelmi állapotnak. Szeretném, ha az utolsó lenne, de erre még sokáig nem kapok választ. Azt szeretném hinni, hogy ez egy jó lehetőség, sansz, hogy jobban rákészüljünk arra, ami következik, amire szövetkezni…