Mint ahogy a blog címe is sugallja, itt tökéletes mondatokat kéne gyűjteni. Végre, sok idő után kezembe akadt ismét egy olyan könyv, amiből érdemes kiírni párat, elvégre az intertextualitás a barátunk, még ha alá is húzza pirossal a word, amit önmagával is megtesz, szóval nincs akkora gond. A következő idézet az új Pelevin könyvből való, és nem szar, ahogy azt majd olvasni lehet.

"A csan tanítók általában valami durvasággal válaszoltak- vagy botütéssel, vagy káromkodással. Különösen jeleskedett ebben egy bizonyos Lin-csi, aki arra a kérdésre, hogy mi a Buddha, azt felelte, hogy lyuk az árnyékszéken.

-Rendszerint úgy értelmezik a válaszát- folytatta Dzsambon- hogy Lin-csi azt tanította, nem szabad a fogalmakhoz, és eszmékhez kötődni, legyen az akár Buddha eszméje. De Szolovjov úgy gondolta, hogy ez a lehető legpontosabb magyarázat. Képzelje el, mondta, a mocskos, összeszart budit. Van-e benne valami tiszta? Van. Ez a lyuk a közepén. Azt semmi sem tudja bemocskolni. Minden egyszerűen csak lehull a mélybe rajta át. A lyuknak nincs se széle, se határa, se formája- mindez csak a széknek van. És ugyanakkor a tisztátalanságnak ez az egész temploma kizárólag ennek a lyuknak köszönhetően létezik. Ez a lyuk a legfontosabb dolog az árnyékszékben, és ugyanakkor olyan dolog, aminek semmi köze hozzá. Mi több, a lyukat nem a tulajdon természete teszi lyukká, hanem az, amit az emberek köré építenek: a budi. Ám saját természete a lyuknak egyszerűen nincsen- legalábbis addig a pillanatig, amikor az árnyékszékre leülő láma el nem kezdi három kájára felosztani..."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.