Az elmúlt egy évben legalább 10 kiállításon voltunk, mindegyik nagyszabású. Úgy mentem, hogy végre lett rá társam, akivel meg tudtam beszélni amit kiváltott belőlem az adott téma. Nagy öröm, hogy társ van az ember mellett, és nem csak robot, aki elmegy, megnéz, majd ír róla, ha tud, vagy van ideje rá. Jó, hogy egy-egy kiállítás lázban tudott minket tartani napokig, beszédtéma volt, együtt is kerestük, hogy mit jelent nekünk amit láttunk. Jó, hogy zabolátlanságoddal együtt fricskázzuk a „műértőket”. Életet viszel mindenhová, akárhol jelensz is meg, ha egy kiállítás az, ahol felkacagsz, akkor ott mosolyognak vissza rád, mint zaboláltan kölyökre. Még évekkel ezelőtt volt egy Picasso grafikai kiállítás Veszprémben, ahová egyedül mentem, mert senki sem akart velem tartani. Az életem egyik legnagyobb élménye volt, és a legrosszabb is, mert nem volt kivel megosztani. Most együtt dühöngünk, együtt nevetünk együtt okoskodunk mindenen, amit látunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.