A félelmeink vagyunk
2011.07.25. 02:04
Fél-elem. Az voltam, amíg nem jöttél nekem. Hatásokból összeragasztott félgömb voltam, egyedül az utcán kóborló vak ikra. Születésemkor megígértem magamnak, hogy okos leszek, mégsem sikerült. Talán most, hogy az erős kötések, a félelem láncai szépen elolvadnak. Marja őket a víz, rozsdává teszi, ami az enyészetnek való, engem pedig hallá változtat, a közegemmé lesz, élővé mos. Az édesvizem vagy, engem táplálsz, a láncaim pedig falod. Én pedig a várad leszek, sziklára épült erőd. Az erőd leszek, és te az enyém, hogy végre azzal tudjunk foglalkozni, amivel igazán kell, és ne kössenek rabigák.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.