Sajnálatos módon a blog is, és én is eltértünk az eredeti elképzeléstől, miszerint ez egy olyan naplóféle lesz, amiben a sok olvasmányom szublimátumai megjelennek. Amióta július elején visszajöttem, nem tudtam befejezni egy könyvet sem, egészen tegnap estéig, amikor is végre sikerült kiolvasnom egyet. Tény, hogy ide nem nagyon fogok idézni belőle, mert ezt a helyet el szeretném kerültetni a káromkodós nyelvemmel. Azonban ha szeretnék posztot írni olvasmányomról (szinte olvasmányaimat írtam),  akkor nem kizárt, hogy ez elkerülhetetlen. Spiró György új regénye ugyanis olyan szinten alpári, köznyelvi, hogy az már engem is zavart, pedig ugye tudjuk mindannyian, hogy e téren elég magas az ingerküszöböm bassza meg. :D Szóval a Feleségverseny nem lesz a kedvencem tőle, sőt, eddig ez a legrosszabb, de emel ezen a rossz véleményen, hogy sikerült kiolvasnom. Egy érdekes mondat volt az egész regényben, az pedig így hangzik: "Azért van halál, mert a legkiválóbb egyed is alkalmatlan a hosszú távú alkalmazkodásra."  Ami még súrolta a kulturális ingerküszöböm alját, az a nyelvújító Spiró, akinek a nevei tényleg jók, és még ezek a kifejezések: Asztal: álldony, rádió: távhallány, tévé: távképely, család: nemzény, paraszt: talajnép, és kocsma: ivolda.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.