off

mit minősít történésnek az ember, fene tudja, történés alatt valami igazi, angyalira gondoltam, lényegire, és ilyen szempontból nekem megvolt, az összes fájdalmas köznapi baszakodás ebben az értelemben sztori, pletyka, fedő-történet egy, a paradicsomból idevezető sztrádán kigurult lábason, persze azért kíváncsi vagyok nagyon, mi is a helyzet most pontosan, hogy túl vagy-e a munkahelyi cseszekedésen, ha itt nem akarod részletezni, akkor írd meg privátban, vagy ilyenek -

a történés pedig, nekem, egyrészt az uszály önmagában - az olyan, hogy kimész a dunára, vagyis kimentek ketten, pirkadatkor, hogy van-e kávé valahol az üdülőfaluban, és honnan lenne fél öt tájékán, de jön tényleg a pirkadat, vízcsobogás, és minden kellékek, és akkor az a távoli halk moraj, valaminek az előérzete, valami kérlelhetetlennek, és elúszik iszonyú lassúsággal és visszavonhatatlansággal a szénszállító uszály, ez történés, nekem, másnak megszokott, a személyzet nyilván ásítozik, ráhúz a pálinkára, de én csak ahhoz tudom hasonlítani az élményt és az érzést, mint amikor a werckmeister elején v.jános battyog a kocsmából hazafelé, és kurva lassan elmegy a traktor, azzal egylényegű, de saját benyomásom van most már innentől, és küzdeni fogok időnként, hogy tegyem valahova, hogy ennél a felületes bekezdésnél sokkal jobban körül tudjam írni majd valaha.

másrészt meg történésnek nevezhető ez az egy hét is, nekem, spirituális kirándulásnak, olyan felszíni dolgokkal, mint utcazene, meg emberek jövése-menése, viszonyok zilálódása, de közben roppant erős benyomások, és akkor úgy tűnhet, hogy csak eufemisztikusan és ideologikusan közelítem meg azt a puszta tényt, hogy egy hétig be voltam baszva, de ezúttal tényleg többről volt szó, sikerült lebontanom magam az alapokig, nagy, hajnali zarándoklatokat tennem, elballagni a dózsavárosba, teátrálisan nézni a nekem tavalyi, neked sokkal időtállóbb háznak udvarát, meg benedek-hegyi reggel, az se semmi, friss naplót szerezni a kézbesítőtől, virágot venni a vásárcsarnokban, ezek sem történések a szó általam zsigerinek vélt értelmében, de nagyon erős impressziók, szóval ez az egy hét nekem nagyon ott volt mennyekkel és poklokkal, de többet tapasztaltam, mint mondjuk idén bármikor. idővel majd lecsorog belőle ez-az, lefaragok, most még monolit jégtömb.

amúgy, hogy on is legyen, szerintem ez maximum látszatparadoxon, megálmodtál valamit, amit meg kell írnod, aztán most nem azt írtad meg, hanem a tudatállapotot, és ennek rögzítése is épp eléggé fontos és szép, hiszen az érzés abszolút ismerős és szerethető is, gondolni egy tartományra, egy országra, ahol jártunk, s közben fogalmunk sincs, milyenek a hegyei, a vízrajza, kik élnek ott, nagy, fehér-szürkeség borítja a tudatot, amikor rágondolunk, de néha többet ér annak bizonyossága, hogy ott jártunk, mintha útibeszámolót írnánk róla, nevezetességekkel, meg autópályamatrica-árusítóhelyek (figyeled, milyen összetételi szörny!) felsorolásával.

ez most kicsit olyan, hogy a múlt héten egy technikai malőr miatt a dokk összes üzenőfalának összes hozzászólása elveszett, beleértve a versbírálatokat, de egyszerűen nem tudok szomorú lenni, mert valójában nem veszett el.

lelőttem magam végre, na.

@enbé: off tovább
majd írd le levélben, hogy mi hogyan volt az elmúlt pár hétben veled, vagy cseteljünk. Az utcazenét jobb volt nem is tudnom, hogy most volt. persze megnéztem most a programokat, mert hülye állat az ember.