Mert persze az ember nem könnyen vágja el a mártírsors és önsajnálat magyar cérnaszálát, amivel a kárpit készült. Cserélni is lehet, és az ember néha próbál is, de a fotel képzete ugyan az marad, és ez különböztet meg minket más néptől. Nekünk ez a fotel ugyan olyan kényelmes, mint egy angolnak, de nekik más a szövés. Ma, miközben az egész étterem zengett a daloktól, és minden angol ordított, kedélyesen üvöltött, egy magyar srác bagette vajazás közben oda jutott, hogy a halál a nagylábujja körömágy benövése, esetenkénti fájdalamas gyulladás, ami nem akar elmúlni, hiába tapos rá, ahogy tud. Együtt kell élni (állni) a tudattal. Néha persze nem érzi, nem vesz róla tudomást, leszarja, de attól még ott van. Nyilván az angoloknak is megvan a maguk félelme, mert azért nem mindenki öltözik be batmennek, testes nő létére úgy, hogy nem lehet eldönteni, hogy az fetisiszta, vagy batmen jelmez-e? De miközben kinn szólt a szinte pogány vigasság, hátul egy magyar srác bagette vajazás közben oda jutott, hogy Ady a legnagyobb szenvelgő magyar. Ennek okán a srác egy étteremben azon tud gondolkodni, hogy az igazi neve az embernek nem az, amit a szüleitől kap, hanem a romlandóság.

"Valakinek neve vagyok
Vagy örököse egy halott
Szomorú nevének?
"

Szavalta magában Ady: A föltámadás szomorúsága sorait és erre persze vidám lett, mert rájött, hogy lebukott a pillanat fürkésző tekintete előtt. A most elmúlasztásának kesergő nemzete meg így kiált az ég felé:

"Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának
"

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tokeletesmondat.blog.hu/api/trackback/id/tr541088488

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása