"Nem akart ott felejtődni, nem akart azzá lenni, akiket megvetett, akiknek már nem volt sorsuk. Daru ezt nem érti, hogyhogy nem volt sorsuk? Juli megissza a maradék sörét, azt nem tudja elmondani, azt érezni kell. Odakint elveszik minden, a gépsor mellett, vagy seprővel a kezében, ahogy idegenek gyerekei mellett mennek el a napok, és egyszer csak nincs semmi, tökéletesen kiürül az élet. Nem csak a barátok, a család, a múlt, a nyelv, a tekintély. Minden. Megváltozik a súlyod, fogysz, vagy hízol. A hajad, a hangod, a szavad járása, a szemed, ahogy áll, ahogy ráncok futnak az arcodon, és egyszer csak az is megváltozik, amit gondolni szoktál.  És akkor már semmi sem lesz abból, akiről azt hitted, hogy vagy. És ha nem hiszel semmit arról, aki vagy, akkor. Nincs akkor. Ennyi."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.