Pár nap, és egy éve, hogy hazajöttünk. Beilleszkedtünk, visszaágyazódtunk. Elfogadottabb tagjai lettünk a társadalmunknak, végre nem nyomaszt a kívülállóság. Hogy pénzben mérhető-e a megnyugvás? Ha a több pénz a megnyugvás, akkor igen. Egy év, ennyi kellett, hogy visszafrissüljünk magyarrá. Elégedetlenkedek, visszavettem otthonos rossz szokásaimat, a tipikusan magyarokat, de már nem vagyok olyan, mint előtte. Már kicsit nyugatibbak is vagyunk, és ennek bizony örülök. Itthon kicsit  kívülállónak lenni azért jó, mert az újonnan megtanult, máshonnan hozott inspiratív dolgokat működtetjük, és talán egy kicsit részei lehetünk a változásnak. Bízom benne, hogy a dohos, múltonmerengő mentalitásra talán mi is rányitjuk az ablakot. Ez az önkéntes kívülállóság magától jött, nem póz, de motor, hogy továbbadjuk, lehet máshogyan is hozzáállni az élethez. Nyissuk ki az ablakokat, dolgozzunk, szeressünk, legyünk nyugati magyarok, itthon, keleten. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.