Ahogy megszületsz, onnantól fogva a családod fennhatósága alatt vagy, amíg fel nem nősz. Amikor kitörsz a fennhatóság alól, és rátalálsz a saját énedre, akkor lesz pár szabad, gondtalan, felelőtlen évet, hónapod, napod, ki mennyit szán magára. Aztán megérzi az ember, hogy ez már nem elég, lépni akar, és akkor házasodásra adja a fejét, szerelemből, jó szándékból, bosszúból, kivagyiságból, akár miből. Mindegy is az indok, mert a biológiai óra ketyeg, és affelé tol, hogy lépj. Várd meg a sürgetést, ne rohanj elébe, ha megvárod, akkor lehetnek szabad éveid, amit magadra költhetsz. Akkor tudod meg, ki is vagy te. Aztán jön a házasság, ami már arról szól, hogy ki voltál. Hirtelen múlt lesz a személyiséged, mert sokkal fontosabb dolog fog bekövetkezni az életedben, akiért már te leszel a felelős. De tudni kell elengedni a személyiséget, bármilyen nehéz is az. Az ember könnyen beleragad a múltjába, egy-egy éndarabba, ami egykor volt. A legfontosabb, hogy hagyni kell ezeket elmúlni. Engedd el a kezét annak, aki egykor voltál, és akkor sokkal többet kapsz, mint amit gondoltál valaha is. 

xxxxxxxxxx

xxxxxxxx

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.