Zsebkendőben tartalak, voltál jobb helyen is.

A rémes az lehetett, hogy tepsiben szilvesztereztél (rossz vicc!),

Akár a pácolt kacsa.

A maradék, ami maradt karácsonyról belőled (nem kacsa!),

a szívem felett van,

A kabátomban.

Elviszlek a tengerhez, a világító tornyodhoz,

Elásom, ami maradt belőled, betemetem, és tengerrel locsolom le,

A szájat összeszorító, kesernyés, folyadékkal,

mely - a leírás alapján - hasonlatos ahhoz, amit iszogattál.

A sör napfénnyel futtatott tengervíz – gondolhattad,

ami neked végül is már mindegy, hogy az-e,

hiszen ennek a keserűnek

már csak mi isszuk meg a levét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.