A jelen soha nem fogja úgy értékelni a múltat, mint ahogy az megérdemelné, mivel a jelen az örök kamasz, aki olyan pimasz, hogy semmibe veszi a múlt cselekedeteit. Pedig a múlt a maga örök, egyre idősödő öregségével egyszer, egy pillanatra maga is jelen volt, akkor tette a dolgokat, amiket a mostani (épp elrohanó) pillanat semmibe vesz. De jól is van ez így, a kamasz mindig máshogy csinál mindent, mint ahogy mondják neki, ahogy kéne, de hiába a sok hiba, mégis akkor tesz tényleges dolgokat a lét, akkor lesz azzá, ami. A jövő a maga éppen, állandóan születő újszülöttségével pedig maga a beteljesülésre váró jelen. Pimasz a jelen, de meg is teheti, mert egy pillanatig tart csak, aztán elillan, az újszülött éppoly gyorsan válik öreggé, mint az élet maga.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.