Itt kell maradni, hogy ott legyen hová menni. Érzéketlen, sivár, téli itt lenni, és túlaggódós. Visszatérni az ígérethez, hogy ez csak kaland, és akkor könnyebb lesz. Vagy ha jön a tavasz, és lesz hová mozdulni. Néha csak menekülnék el innen, haza, ahol ismernek, ahol értenek, ahol vagyok valaki.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.