Újraolvasom a Harmónia Caelestist, meg akarom érteni az apákat, az apámat. Tudni akarom a sajátom, mert onnan jöttem én is, és a gyökereim nélkül elfúj a szél.

"A bánat, Uram a tétlenség egy neme."

" Mi a különbség édesapám és az Isten között? A különbség jól látható: Isten mindenütt ott van, ezzel szemben édesapám is mindenütt ott van, csak itt nincs."

"Az én apám sose akart szenvedést okozni. Szemernyi szenvedést se; mindent megtett azért, hazudott, alakoskodott, fizetett, szerette felebarátosát, mint önmagát, föláldozta az edébidejét, szóval tényleg mindent. Ez az irtózása és félelme a szenvedéstől temérdek szenvedést okozott."

Se nem jó, se nem rossz, hanem ember volt, és ebben a minőségében hiányzik, de nagyon. Hónom alatt a rohanó világ lázat mutat, nincs hol pihenni, csak talán ott, ahol már ő van.  Ha van az a hely.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.