Leonardo da Vinci kiállítás van Londonban. Úgy vártam, mint egy tini, aki a kedvence koncertjére megy. A nyitás napján megörültem az eseménynek, izgultam, pedig nem is voltam ott a helyszínen. Vártam a ma délelőttöt, mert megbeszéltük, hogy elmegyünk, és megnézzük az évszázad kiállítását, elvégre középkori popikont nem mindennap láthat az ember. A nyitásra ott voltunk a helyszínen - másik pár száz emberrel. Leesett az állam, olyan sor kígyózott ott, hogy nem láttuk a végét, és a csalódás az volt, hogy így időnk sem volt, hogy kiálljuk a valószínűleg több órás sort. Csalódva ballagtunk el, mint a kisgyerek, akit a kora miatt nem engednek be a kedvence koncertjére, de a kapuban még visszakiált ( vagy csak maga elé mormog): visszajövök! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.