Ahogy az őszt megérzi az orrában egyik nap az ember. Elindulsz otthonról, és egyszer csak, miután már mentél keveset, megérzed az illatát, azt a kicsit füstös, kicsit hideg, korhadó szagot. Ahogy idővel megérzed ezt is, úgy fogod megérezni azt, hogy felnőtt lettél. Nem az elején, nem úgy, hogy reggel felkelsz az ágyban, és akkor mostantól felnőtt vagy, nem. A felnőttség, mint az ősz, csak kialakulása után lopódzik hozzád, de a felnőttség, ellentétben az ősszel, nem okoz örömet, semmilyen érzést nem vált ki. Tudomásul veszed, rábólintasz a tényre, immár felnőttként. Nem okoz lelki vihart, mert a lelki vihar a fiatalság sajátja, amit el kell hagyni ahhoz, hogy felnőtt lehess. A felnőttség elérkezése a fiatalság elmúlása felett aratott győzelem utáni csendes eredményhirdetés.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.