Arany porköntösétől elvakulva

a bugyborékoló aszfalton láthatod lábnyomát.

Nyár herceg lassú sétáján

mindenkire figyel,

bőröd alatt ölel, és

lázas csókot ad mindenedre,

hogy az izzadság is kiver.

Ajkadról leválva az aranyló por

meleg kosszá egyesül párolgó nyáladdal,

és duzzadt nyelved sem ad enyhet szád cserepére.

Pihegő állatok maradnak utána,

és súlytól taglózott emberek.

Jóllakott öregek úgy dőlnek hátra,

hogy nem nyitják ki többet szemüket.

Szökőkutak meleg vize lustán hull

vízágyába hűsölni egyet.

Csak a virágok nevetnek rajtunk,

büszkén fordítva a hercegi incselkedés felé fejüket, 

 és mikor a Nyár csöndet int,

 a világ kushadó kutyaként

árnyékadó óljába tér meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.