Fél héttől reggeliztettem ma. Ahogy lementem, és kinéztem az ablakon, eszembe jutottak iskolába menős reggelek, amikor hátamon táskával, zsákkal általánosba, középiskolába mentem. A hajnalba friss kenyér illata vegyült. Aztán délutánra kiderült, hogy a szeptember nekünk is iskolakezdés. Még az egyetemen gondolkodtam, hogy lehet, hogy kéne valami szakma, ha esetleg nem tudnék elhelyezkedni tanárként. Persze tanulgattunk eddig is, pl kenyeret sütni homoszexuális Fülöp szigetekitől, de ma eldőlt, hogy tényleg elkezdjük a szakmát, amiben dolgozunk. Örülök, mert talán megtanulom nem elsózni az ételeket. Örülök, mert szakács mindenkor kell, tanár aligha. Most megragadjuk, amit elénk vet az élet, aztán majd bármikor jól jöhet. Amíg el nem kezdődik az iskola, addig is együnk egy kis Brióst, meg Pirítóst, amit én sütöttem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.