Egyelőre nem tudok szabadulni magamtól. Még úgy sem, hogy már megvolt az a bizonyos csók, aminek át kellett volna változtatnia engem is és a másikat is. A másik erre azt mondta, nem változunk. Nem tudunk szabadulni magunktól, pedig az elején a vegytiszta, szennyezetlen szerelemmel, azaz a jó kezdettel el lehet ezt az egész átváltozást végezni. Le akarom csupaszítani magam mivé, mert ha az én megszűnik, és vele a sok hozott rossz, ami most rontja a boldog perceket, akkor egyre több, egyre tartósabb közös, tiszta szerelem lesz megint. A csók megvolt, a munka halad, talán hajcsár vagyok, hogy nem úgy tűnik, hogy elég gyorsan, de halad, csak bánok minden elrontott boldog pillanatot, és szeretném, ha úgy válnánk mivé, hogy már ismerjük egymást, mert az még erősebb mi, az a tényleges összeolvadás, mert nagy egy vagyunk mi ketten.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.