Minden érzés, eszme, vágy, ami alapvetően jó lenne, azért nem tud az lenni, mert az ÉN szűrőjén át kell mennie, és akkor már romlik az állaga. Például nem tudok olyan jól szeretni, mint szeretnék, mert útban vagyok magamnak. A bennem lévő érzést átitatom a régi sérelmekkel, örömökkel, és nyomot hagyok benne, pedig ha ki tudnám engedni a szabad valójában, akkor úgy tudnék szeretni, ahogy igazán kellene.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.