Azért emlékszünk a rosszra erősebben, és tartósan, mert a jó, épp úgy, mint a végtagok részünket képezi, és amikor van, akkor természetes, csak a hiánya fáj. A jó az az alapállapot, ami jelenlétére fel kell mindenkinek hívnia magában a figyelmet, épp úgy, mint arra, hogy de jó, hogy tudok járni. Amíg nem sérül a jó, addig természetes a jelenléte, és fájdalmas a hiánya, mert az ember jónak, és egészségesnek születik, és a jóság maga az egészség.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.