A mondataim félkészek, under construction, mondja az angol, készül az egész, úgy, ahogy az életem is, egy folyamat része. Gondolkodtam egy írás időkapszulán, nagy divat ez manapság, csinálni valamit, eltenni emlékbe, és soká, vagy nagyon soká megnézni. Ha csinálnék időkapszulát, az olyan lenne, amiben leírnám, hogy mit akarok egy év, tíz év múlva elérni, mondjuk ezen a napon. Mondjuk ezt tudom most is, de nem naphoz kötötten. Tavaly ezen a napon nagyon szenvedtem,  vártam, őrületesen vártam, alig bírtam magammal. Most csak szimpla nyugalom van (amit mindig kísértés leírni). Jövő ilyenkor pedig még mindig a nyugalom, betonozása fog folytatódni, talán már falak is lesznek, mivel jó lenne tudni, hogy kész az alap. Visszakanyarodva a kuszaságra: az agyam szervezetten csapong, csak az egész felől érthető meg a rész.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.