Tavaly ezen a napon nagy napra ébredt a jelenem. Jól kipihente magát, hétalvó volt addig, hétről-hétre mást sem csinált, csak henyélt. Persze nem csesztetés ez, mivel nem az ő hibája volt, hanem az enyém, egyszerűen nem vettem igénybe a szolgáltatásait. A szír legendában 200 évig aludt isteni kegyelemből a 7 alvó, nálam csak kisebb időintervallumról volt szó, bár az én emberi léptékemben az is nagy idő. Az én jelenem alvó Csipkerózsika volt eddig a tavalyi napig. A jelen pedig nem alvó hercegkisasszony, hanem iránytű a jövőbe. Álljon itt ez a bejegyzés időtálló obeliszknek, kezdődjön meg a második év, már látszódik az irány, tenni meg akarunk érte, hogy sikerüljön jövő ilyenkorra (összegyűjteni annyi pénzt, hogy mondhassuk: házunk.).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.