Felveszem az én-visszaverő ruhát, és mint aki jól  végezte dolgát, élek úgy, mintha lennék. Elmerülök másban, hogy felfedezzek olyat, aki én vagyok, vagy valaki olyannak a visszaverődő érzete, aki magamnak nevezi magát. Visszatükrözöl, hogy rájöjjek, nem az vagyok, aki tükröződik, de az sem, aki tükröz. Talán csak egy fogasra felakasztott mellény vagyok, én-visszaverő csíkkal a közepén.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.