Édes karmám, ha létezel egyáltalán, ha nem csak a  kitalációm vagy, életbentartó fikcióm, akkor elég rosszul fog érinteni a hír, miszerint elválnak útjaink. Igaz, hogy dönteni bort és asszonyt kell, de néha az éteribb dolgok is megkövetelik ezt. Talán most lett volna lehetőségem szabadulni ebből az országból, lehet, hogy ezek az évek a szabadulás évei kellettek volna legyenek, de én még egyelőre maradni akarok. A már régóta készülődő elköteleződés beérett, mint a  szőlő, és a szűzlányok melle, tapinthatóvá vált, súlya lett. Azt is mondhatnánk: élés virul. A kamrából feljött a padlásra. Édes kamrám, éteri menyasszonyom, az eddigi másállapotú találkozásainknak véget vetek, a súly, az agy ide húz. Ha enni kell, akkor enni kell.Talán legközelebb már nem akarok megrozsdásodni itt, az uralkodó hegyén. Talán kisebb fejjel születek, ami nem fog vasmacskaként kapaszkodni ebbe a tartományba. Most még hiába hívsz, mert nekem még minden fontos dolog torokországban zajlik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.