Hajnalban felkelni egy mondatért. Nagyítót vásárolni és úgy próbálni olvasni azzal a szemmel, amihez gyémántot is lehetne venni, és akkor Nero becenévvel kellene élni, füttyögve hívni, mint egy kutyát. Merni fényképezni úgy, hogy nem látod, mit kapsz lencsevégre. Belegondolni abba, hogy mi jöhet. Merni félni. Idehazudni más történetét. Egyszer, amikor vonaton utaztam, kihajoltam az ablakon, és egy felpattanó kő szivárványhártya gyulladást okozott. Csillagokat láttam, nem láttam. Azért nem látok. Az anyával megtörtént esemény vajon genetikailag öröklődik-e. Tehetem-e a történetemmé az övét. A látóideg elhalása estén annak korrigálása lehetetlen. Több szem többet lát, egy s(z)em. "A jó szem sérülésekor gyakorlatilag vakká válnak. Bizonyított tény, hogy a munkahelyi - szemet érő - balesetek nagyobb része a tevékenységre irányuló jó látású szemet érinti." Vajon írhatok-e.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.