Történelmi mélyponton a látás.

"egy jogilag vakként definiált személy legalább 6 méterre kell álljon egy tárgytól, hogy olyan jól lássa, mint egy egészséges ember 60 méterről." írja a viki. Bandzsa, vakegér, egyszemű, világtalan, gyengén látó, vaksi. Kalóz. Vagy csak egyszerűen: nyomorék. Félkész, megtűrt.

Az egy éves képzelődés szavatossága lejárt. A vízió a maga kidolgozottságában, primitívségében is hordozott valami olyan örömöt, ami mégsem tudható meg. "Sok vak, köztük született vakok is, lát álmában. Náluk a látókéreg a nem látáson alapuló érzéki tapasztalatok birtokában is elképzeli, hogy néz ki a világ, hogy néznek ki az emberek."

Olyan  vagyok, mint egy Picasso kép. Az egyik szemem kiradírozta az agyam. A légynek jó. Sokból egy elvesztése még mindig sok.

Hiányos, más.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.