Mint kipottyant gombóc fagyit, úgy hagyatják el a nevem, mert már van egy Gergő, aki Geri a konyhában, és a Gergőt nehezen, inkább sehogy nem tudják kiejteni. Éppen ezért elindult egy keresztnév láz, hogy mi legyen a nevem, én meg, mint jó kis csecsemő, beletörődve vártam. És az új forma elvárása szerint az éberen őrködőt felváltotta a béke, és a hatalom. Ízlelgetem a Fred nevet (Frigyes, Frici), és furcsa elsőre, mert még nem csináltam benne semmit, nincs vele emlékem. Nem használhatom a régit és arra jövök rá, hogy nincs ezzel baj, hiszen régen a törzsi emberek is cserélték a nevüket az elért eredményeik, vagy koruk tükrében. Valami más lett, és ez így van rendjén, de azért a kis szomorúság egy elveszett fogalom, és kivetülés okán ott marad, miként a szeretve hordott ruhadarab szakadása esetén a bánat, hogy ami hozzánk nőtt, már nem tud a miénk lenni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.