A gondolat én vagyok.

Én vagyok az életem megszemélyesítése, tárgyi kivetülése egy gondolatnak, ami nem tudom, hogy az enyém-e, vagy valaki másé, mindenestere a legjobbat szeretném kihozni ebből a gondolatból. Az élet cikázna, mint a gondolatok sokszínűsége, ha nem lenne idő. Így lassabb minden, de részletesebb, és ezek a részletek a valóság, ami a gondolat szintjénél magasabb entitás. Azt gondoltam, hogy szakács leszek, és mindent megtanulok, és szép ételeket csinálok mások örömére, és még egy nyelvet bírni fogok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.