"A tökéletes mondatban nyilvánvalóan az életünk lényegére döbbenünk rá, megrendülünk, valami borzongatóan szép veszi birtokba a lelkünket, rájövünk, hogy ezt akartuk, így gondoltuk, a tökéletes mondat mélyen ismerős világot mutat. Mintha minden, ami mi magunk vagyunk, vagyis törékeny, sérülékeny, könnyen elromló életünknek lenne valahol mása is, égben, ideákban, vágyakban, ábrándokban, de ott, sugallja a tökéletes mondat, ez az élet nem romolható. De csak tolakodik itt egy feloldhatatlan ellentmondás. Miközben a fentieket igaznak véljük, nem hallgathatjuk el, a tökéletes mondat arra is bizonyság, hogy az élet mindig több, mint amennyit leírhatnak róla."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.