"De tegyük fel, hogy mégsem tudta, tegyük fel, hogy Márta alaptalanul vádolja, tegyük fel, apád semmit sem tudott. S akkor azt mondhatja: hát mit tehettem volna, késő lett volna már, mentem volna neki a puszta két kezemmel a vagonoknak? Igen, ment volna neki a puszta két kezével a vagonoknak! Lövette volna le magát az állomáson! Ilyenkor ez az egyetlen, amit tenni lehet. Ha muszáj, fel kell áldoznod az életedet. Vannak helyzetek, amikor minden más árulás. Ezt kérte tőle számon Márta, ezért kérdezte, hogyan lehetséges az, hogy apád él még? Hogyan lehet így élni? Apád okos ember, bizonyára tudja, hogy a saját szabadságát árulta el, amikor nem tett semmit kettőjükért. Ez a mi polgárságunk legnagyobb bűne. Nem az, hogy önző vagy kapzsi, vagy hogy a kiváltságait féltette. Hanem az, hogy elfogadta, hogy lealacsonyítsák, hogy mások gondolkozzanak helyette, hogy a felelősség terhét levegyék a válláról, annak a felelősségnek a terhét, amellyel önmagának és a nemzetnek tartozik. Ez a polgárság gyáva volt, és gyáva ma is, még ahhoz is, hogy szembenézzen önmagával. " Grendel Lajos

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.