" Az én történetem szereplőinek is ez a baja; ez az, amiért hőseim képtelenek elviselni, hogy önmaguk legyenek, és állandóan valaki mássá szeretnének lenni. Majd így folytatta: - tegyük fel, hogy a történet valóságos dolgokat mond el. - Én vajon hiszek-e abban, hogy az egymás helyére álló hőseim új életükben boldogok lesznek? Nem feleltem. Később valamilyen okból felidézte a történet egyik momentumát: nem szabad hagynunk, hogy a félkarú spanyol rab reményei elragadjanak bennünket! Ha hagynánk, akkor ehhez hasonló történeteket írnánk, a furcsaságot önmagunkban keresnénk, és így mi is más emberekké válnánk, sőt - Isten ments! - az olvasóink is!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.