Álmomban meghaltál, szóval sokáig fogsz élni, tovább, mint én. 

Visszaadom neked a jövődet, 

csillagom lehullt, kiveszett belőled. 

A Perseidák közt születtél, 

így nem meglepő, 

ha eltávolodhat egymástól az én és az ő.

Fényévre vagyok már, behozhatatlan előnnyel, 

az idő asztalán én lettem a negatív előjel, 

rád a desszertig várni kell, 

hát addig élj még, 

hogy lassabban romolj el. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.