Az adott ember mindig a legutolsó, aki megtudja, hogy mi történik vele. Leginkább akkor, amikor már megtörtént, és akkor áll össze a kép, esik le a tantusz, derül fényre az igazság, hogy mi, miért történt. Csakhogy akkor már oda az igazság, hiába minden, mondják erre híres x-akták kutatók, hogy az igazság odaát van. Addigra bottal ütheted a nyomát, már a port se látod utána a fülledt nyári nap hevétől izzó pusztai földúton. Nem tudsz rajta változtatni, és ez elég rossz, ha a dolgok nem úgy jöttek össze, ahogy azt te akartad. 

A házasság felér egy lottószelvénnyel, amire két ember ikszeli be a számokat. Az esély arra, hogy biztosan nyerj vele nem  a legnagyobb, de itt csalhatsz, és menet közben be kell ikszelni az összes rubrikát, megállapodva mindenben, a legnagyobb egyetértésben. Ez a lottó így nem lesz csalás, hanem család, és ez az egy betű elferdítés bizony belefér az életnek is, ennyi kis turpisságot ő is elnéz, szemet kell hunynia, pont azon az alapon, hogy ha mindkettő kicsit csal, akkor elnézi a másik kicsi csalását. Az élet márpedig csal, orosz rulettezik a sorssal, olyan mint egy felelőtlen bankár, aki rossz helyre fekteti be más pénzét. 

Nosza tehát, ikszeljünk serényen, az idő közeleg! 

xxxxxxxxxx

xxxxxxxxxx

xxxxxxxxxx

xx

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.