Azzal, hogy valami mellett leteszed a voksod, minden mást kizársz, háttérbe szorítasz, és ennek a minden más kárát látja. Hogy példával éljek, amit mindenki ismer: a munka a párkapcsolat rovására tud menni, a párkapcsolat meg a munkáéra, és mindkettő követeli a maga 100%-át, te meg őrlődsz, hogy valami kimaradt, valaminek nem tettél eleget, aztán szabadkozol, ha kirúgnak ebből, vagy abból. Az élet valahogy úgy van berendezve, hogy nehogy elég legyél mindenhová, szét kell szakadni, meg kell feszülni, fel van négyelve a testünk, kérem alássan, középkori kínzással szakítja meg az élet a boldogságra törekvést, mindemellett ezt el kell tűrni, és csinálni tovább mindent, mintha mi sem történt volna. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.