Mindenkinek van hivatástudata. Van aki pincér, szakács, tanár vagy akármi más. A főállásban űzött munkák alapján lesz valaki ez vagy az, rányomja a bélyegét az illetőre, azonosul a szakmájával, az egyiken látszik, hogy földműves, a másikon, hogy tanár. Felvesszük az adott szakma karaktereit, öltözködésben, viselkedésben, barátságokban. Nekem a fő szakmám, hivatásom, hogy szerelmes legyek. Leköröz minden mást, emiatt összecsapott, amiket írok, és emiatt nem lesz semmi az olyan mondataimmal, hogy

Fényesre suvickolom betűimet.

Kortalanra csókolom porosodó bekötőútjaid.

Hallgatagon majszolom az időt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.