A kacskalábú és az őrült táncos

A Moulin Rouge és ami mögötte van: Toulouse-Lautrec és Jane Avril

Egy bolond táncosnő, és a főúri világból lecsúszott festő művészi kapcsolatát mutatja be a Courtauld galéria 60 alkotáson keresztül. Betekintést nyerünk a reklám plakátok születésébe, és egy nő életébe, aki a táncon kívül semmihez sem értett. Vagyis de. A csábításhoz. Következzék egy 19. századi Robbanékony (La Mélitine), Különös (L’Etrange), őrült (La Folle), vörös díva. Függönyt fel.

            A kiállítás annak jár utána, hogy mi volt a háttere ennek a művészileg tartalmas barátságnak. Kicsit bemutatja az akkori Párizs mulató negyedének világát, pár táncosnőt, de mind közül a legfurcsábbra koncentrál: Őrült Janera.

A tárlat betekintést enged a Salpêtrière elmegyógyintézet betegkönyvébe, láthatjuk az orvosok rajzait a Vitustáncról, korabeli rajzokat, fényképeket az ilyen betegekről, a kórházról. A két teremből tulajdonképpen csak az első a tényleges tárlat, melyben leginkább Lautrec munkái kaptak helyet, a másik terem pedig több alkotó munkáiból álló gyűjtemény. A jól körüljárt és prezentált téma még ezt a kis kiállítást is magas szintre tudta emelni. A kölcsönzött képek két év alatt gyűltek össze a világ minden tájáról, a New York-i MoMa-tól a francia Albi város Lautrec múzeumáig.

            A Courtauld galéria többek mellett Samuel Courtauld felajánlásából áll, és az egyik leghíresebb impresszionista, posztimpresszionista gyűjtemény a világon, a Somerset House szárnyában. A gyűjteményben többek között megtalálható Modigliani Női Akt-ja, Van Gogh levágott fülű önarcképe, csak hogy a leghíresebb, mindenki által ismerteket említsük. A negyedik emeleti kiállítóterek felét elfoglaló tárlat a címéhez híven bemutatja a Moulin Rouge világát, és a mögötte meghúzódó két sorsot.

Érdemes kicsit felidézni a valószínűleg sokak által ismert Lautrec életét, hogy észrevegyük azt az egyértelmű kapcsolatot, ami Jane Avril mellé terelte őt. A főnemesi családba született fiú gyermekkorában élte a grófok életét, amikor is fiatalon egymás után eltörte mindkét lábát, melyek emiatt is, és betegsége miatt is megálltak a növésben. Az ágyban töltött idő során kezdett el jobban foglalkozni a rajzolással, ekkor derült ki a család számára tehetsége, de csak anyja fogta pártját. Apja szinte kiközösítette, amikor megtudta, hogy fia soha nem fog tudni lóra ülni, vadászni, élni a főurak életét. A mindössze 152 cm-es alkotó tömött csontúságban szenvedett, emiatt a rendellenes alacsonysága, teljesen kifejlődött felsőteste, de aránytalanul kicsi végtagjai. A kinézete kizárta a nemesek világából, ő magát el tudta fogadni, de a családja már nem, ez a kitaszítottsága vezette el a kitaszítottak közé: társakra talált a bordélyházak lakóiban, a táncosnőkben, és a társadalom perifériáján éjszakai életet élő művészekben. Lautrec sokszor napokig időzött a prostituáltak között, lerajzolta őket miközben vendéget vártak (egyik híres képe a Rue des Moulins szalonja), megmutatva eme nők mindennapjait úgy, ahogy senki sem láthatta őket. Mivel kedvelte a kabarékat, és a lokálokat, a Moulin Rouge is az egyik törzshelye lett, és nagy örömét lelte a táncosokban, de leginkább Jane Avril energikus, utánozhatatlan táncában, mely teljesen lenyűgözte. Az érett festő korszaka a karikatúrába hajló, japán elemeket tartalmazó litográfiákkal kezdődött, melyek reklámplakátként, könyvillusztrációkként funkcionáltak.

A fine de siécle világában az új hely 1889-es nyitásával rányomta a bélyegét egy korszak végére. Az éjszakai élet csúcsa lett a Moulin Rouge, emblematikus helye a züllöttségnek. Az egyik leghíresebb kiállított képe „A Moulin Rouge-ban” című belülről mutatja meg a helyet, háttal nekünk Jane ül, a jobb felső sarokban La Goulue igazítja haját, alul elkékülő arccal az angol táncosnő, May Milton, Lautrec másik barátja hagyja el a kép terét. A festő magát is belefesti a képbe, a háttérben vonul át a színen. A Montmartre különc helyén a leghíresebb táncosok La Goulue (A Torkos), Cha-U-Kao, és végül Jane Avril, vagyis Jeanne la Folle, azaz Bolond Jeanne. Mindhárom táncosnőről készített Lautrec litográfiákat, festett képeket. A szintén kiállított  legelső plakát La Goulue-t ábrázolja, és a Vörös Malombeli fellépését reklámozza.  A fine de siécle, fine de globe világa annyira eluralkodik a koron, hogy még a walesi herceg, a későbbi VII. Edward is ellátogat a mulatóba, akinek a legenda szerint a felvágott nyelvű La Goulue odaszólt: „ A pezsgőt te fizeted, walesi!”

Jeanne Beaudon egy prostituált, és egy olasz nemes gyermeke, akit alkoholista édesanyja vert még fiatalon félőrültre, aminek következtében 13 évesen elszökött otthonról, majd hamarosan a híres Salpêtrière elmegyógyintézetben kezelték 18 hónapig. Az idegi bántalmak epilepsziával társultak nála, lába sokszor vadászkutya tartásba merevedett. A kiállított betegfelvételi könyv szerint a szökése évében vált a kórház páciensévé, ahol is az orvosi módszernek hála, tanult meg táncolni, mivel a kezelése gimnasztikából, és táncból állt. A kórházról és páciensekről korabeli fényképeket láthatunk, az egyik orvos pedig lefényképezte Jane lábát, ahogy kontrakciós hisztérikus görcsbe merevedik.

Az öt képen az izmok kóros összehúzódásának lehetünk tanúi, mely lábtartás Lautrec „Jane Avril a Jardin de Paris”-ban litográfiáján is visszaköszön. A kórházi tánc a bolondok tánca volt, melyet a városiak is megtekinthettek, és az itt bemutatatott tánca alapján Jane Avrilt egészségesnek nyilvánították, mivel tánc közben nem volt szimptómája. Csak a tánchoz értett, ez vezetett a „gyógyultságához” is, emiatt már 20 éves korára a Moulin Rouge szólótáncosa lett. A Jane Avril nevet is ekkor veszi fel, a sok beceneve közül ezen a néven szerepel minden képen, ami készül az előadásaihoz. A híres plakátok közül az első, mely őt ábrázolja a „Divan Japonais”, melyen a vörös haja, fekete egybe ruhája, és kalapja mértéktartónak mutatja be őt.

Toulouse-Lautrec nem csak plakátokat, hanem festményeket, skicceket is készített Jane-ról. Ezek közül több kiállított nem csak a fellépő táncost ábrázolja, láthatunk portrét („Jane Avril”) melyen a táncosnő kabátban áll, fejtartásán egyfajta nemesség, zárkózottság látszik. A magánembert is megfestette, két olyan kép is szerepel, melyen a munkahelyére igyekvő („Jane Avril a Moulin Rouge bejáratánál”), és onnan távozó nőt láthatjuk („Jane Avril elhagyja a Moulin Rouge-t”). Különösen az utóbbi képen látható, hogy a nagy szórakoztató, az éjszakai élet egyik bálványa magába merülve lép ki a világba, és semmi nem különbözteti meg az átlag huszonéves nőktől. A tárlat nyomon követi Jane Avril teljes karrierjét, az első terembeli képek, nyomatok után a másodikban a róla készült fényképek, hozzá írt versek, arcáról készült szobor, és különböző híres festők munkái láthatóak. Míg az első terem Lautrec munkáit mutatja be, és a táncosnő csak közvetve főszereplő, addig a második teremben már közvetlenül csak róla szól minden, az egész terem hasonlatossá válik egy tini szobájává, aki a kedvenc ikonjáról mindent összegyűjt.

Láthatunk négy kis képet Picassótól, aki Ruiz álnéven publikálta őket egy trágár magazinban. Ibsen Peer Gynjében - melyet Alfred Jarry vitt színre, plakátját Edvard Munch készítette - is feltűnik Jane Avril, aki az egyik mellékszerepet táncolta. Ez a színházi kitérője nem annyira ismert, a rendező szerette volna megszűntetni a hozzá kapcsolódó sztereotípiákat. A kiállítás angol vonalat is bemutat, Jane Avril londoni fellépésére Lautrec készített plakátot.

A „Troupe de Mlle Eglantine” litográfián négy táncoló női alak közül könnyen felismerhető a különc mozgásáról, testtartásáról Robbanékony Jane. Ahogy a szintén kiállított, Lautrecnek írt levelében fogalmaz: „Eglantine és Én sokkal sikeresebbek voltunk, mint a másik két táncosnő.”. A zenei repertoárral is készülő táncosnő nagy sikert aratott, és sokkal jobban tetszett neki az angol szféra, mint a francia.

A legutolsó, Lautrec által készített litográfián Jane hisztérikus, színpadi pózba merevedve áll, ruháján kígyó tekeredik. Ez a nyomat a festő nagy, végzetes rohama előtt pár héttel lett kész, a maga egyszerűségében csak a művésznőt ábrázolja, a háttér is fehér, semmi dísz, egy, szinte kortárs plakátot láthatunk egy olyan előadóról, akinek már nem kell hírverés, elég a neve, és alakja, hogy vonzza a nézőket.

A következő kép 10 évvel Lautrec halála után készült, az alkotója Francois Biais, aki feleségül is vette Jane-t, de kapcsolatuk gyorsan zátonyra futott a férfi transzvesztita életmódja miatt. Megtekinthetünk egy újságcikket, mely 1932-ből való, és egy 1931-es Lautrec kiállítás kapcsán kérdezik benne a Moulin Rouge egyetlen, még élő volt táncosát a művészekhez, főleg a festőhöz fűződő viszonyáról, és egy 1933-as, 10 évvel a halála előtti „Memoárjaim” cikket a művésznőről. A kiállítás lezáró darabja egy hatalmas fénykép, melyen Lautrec Jane Avril ruhájában pózol egy bolondbál alkalmával.

A kis kiállítás betekintést nyújt egy olyan nő életébe, aki a táncon kívül semmihez sem értett. Mint ahogy a történelem során oly sokszor, egyes nők csak annak köszönhették nevük fennmaradását, hogy egy (vagy több) híres férfival álltak kapcsolatban. Jane Avril a kora popsztárja volt, ünnepelt művésznő, aki a különcségével úgy vonzotta a férfiakat, mint a méz a legyet, vörös, lángoló haja, és extrém színpadi mozgása a mai napig velünk maradt. A nő, az örök csábító, a Femme Fatale mutatkozik be ezen a belle epoque korabeli kiállításon, a nő, akiért bolondulni kell még akkor is, ha ő maga bolond.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.