Nem hagyott aludni a szó. Szótagonként mantrázódott bennem, amíg ki nem keltem az ágyból.  Nem tudom, mit akar tőlem most ez a szó, mit dicsőítsek. Tollam, késem, csontom mind alszik már.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.