Ha az eszem egy lábos, akkor oda kerülnek az információk tőlem, mástól, de rólam. Új összetevőm a főzés szeretete, ami nemrég jutott eszembe. Már kiskoromban is szívesen álltam a lábos mellett, akár nyáron a mamánál, akár otthon. Mindig érdekelt, hogy készülnek az ételek. Az érdeklődés ugyanakkor kezdődött, mint az írás iránti vonzalom, kb. 9 évesen, de le lettem hurrogva, hogy ez lányoknak való. Később ez buzizássá változott, de a vonzalom megmaradt. Az egyik kedvenc emlékem, amikor kőműves mellett culágerkedtem, aki odaállított a betonkeverő mellé, és én nem tudtam, hogy miből mennyi kell a jó betonhoz. Ő odaállt, és mint egy háziasszony kimérte az adagokat. Mondta is, hogy ez olyan, mint a főzés, mindenből meg kell érezni, hogy mennyi kell. Volt, hogy panírozott sült almát készítettem, és csak nekem ízlett. Szereti az ember a hasát, na. Most a szakácskodásból élek, aztán majd jó lenne, ha az írás felé tolódna el az arány. Appletonban a főzéshez komolyzenét kezdtem el hallgatni, jól illik hozzá, mint steakhez a bearnaise souce.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.