Szórd szét bőkezűen a múltadat, mivel amire szükséged van, úgyis visszajön hozzád, mint egy szabadon engedett háziállat. A nem domesztikált múlt pedig úgyis csak vadított, olyan dolgokra sarkallt, amik nem a személyedből fakadtak. Lökd ki őket a kocsidból egy út szélén, akár újszülött kiskutya, akár régi kedvenc; ami a tiéd, úgyis visszajön, a többit meg etesse más, aki örökbe fogadja.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.