Földet rá, végre dobozban van. Nem cirádás, csak sima fadoboz. Úgysem látszik majd ki a földből, tehát nincs jelentősége. Lesznek majd virágok ültetve, amik a földből fognak táplálkozni, az fogja nevelni őket, azok lesznek a jó dolgok, amik megmaradnak. Eddig voltam az a sírásó, aki a sajátját nem tudja leengedni a földbe, tépi a kötelet, hiába vágja a kezét, nem engedi el. A rutin sem segített, hiába temetünk mindig valamit ( pillanatot, embereket, bármit), nem állt rendelkezésre az erő elengedni, csak nagyon erős elhatározás volt, de kellett egy robbantási szakértő, aki a teljes előkészület után megnyomja a gombot, és azt tudja mondani, hogy a robbantás biztonságban lezajlott. Szóval a föld alá került, aminek ott a helye, majd halottak napján gyújtunk gyertyát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.