Én meg csendben ülök, és várom, hogy mivé forrja ki magát a tény, hogy változom. Megpendül az igény arra, elhiggyem, hogy amit írok, azért felelősséggel tartozom, és ha ezt igaznak vélem, akkor inkább szépről írjak, mert az a kevés a világban. Belevilágítok az arcomba, és megvárom, hogy mivé forrja ki magát a fény.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.