Szitusodunk, ejj? Kimegyünk és trendi indie-szerzőket idézgetünk? Ejj. De tetszik persze, csak érczelődtem. Lásd: "szembeszáll egy kemény jérce / kocogtatom, s nemtom, ércz-e" (Ismeretlen költő Font, Forint és Pengő Czimbalom c. népköltése)

Mindig is bennem bujkált a szitus, csak küzdöttem ellene, ezzel-azzal. Most azonban, a Globe előtt sírva estem térdre, mint az idős asszonyok Lourdesban, és végre felvállalom, úgy döntöttem. Holnap veszek sálat, és kalapot.
Kosztolányi: A kalap

Egy kalapról szól ez az ének
s e pár együgyű fura rím,
figyeljenek reá szeliden,
ó hölgyeim és uraim.
Gazdája csákót tett fejére,
de ő a fogason maradt,
az előszoba fogasán volt
ez a kalap,
egy szürke, fess civilkalap.

A Nyugatot pediglen reklámozhatták volna eképpen:

Néni, kérem!
Kosztolányi Dezső bácsi
ellopta a kalapom;
megmondaná, van-e, kérem,
visszalopni alapom?

Hát, aranyom,
Dezső bácsi híres bácsi,
szereti a kalapot.
Nem jó vele ujjat húzni,
jobb, ha veszed a lapot.