Még ősmetál koromban volt egy barátom, aki egyszer odaadott egy 15 cd-ből álló komolyzenei válogatást. Persze lejátszó híjján átmásolta egy részét kazettára. Aztán elsuhant 10 év, és ami akkor nem, vagy erőltetve, kicsi ideig, az most örömmel. Foggal és örömmel…

Gere Zsolt kritikájában olvastam ezt: "a történelmi emlékezet a halál jelenléte nélkül semmi más, mint fikciók és torzítások kontúrtalan egyvelege, az utókor önzését szolgáló szöveghagyomány."