Amióta itt vagyok, egy konyhába zárva, azóta nyílt ki a világ. Persze nem lett rózsaszínű inge a világnak, és nem csókolózik fiúkkal, de már jobba vagyunk, mint a kijövetelem előtt. Tudom, hogy az elfogadás az egyik oka az ittlétemnek, és örülök, hogy már tudok röhögni azon, amikor egy férfi (?) kollégám naponta többször csókot küldd, és ordibál, hogy fuck me, vagy fuck my ass.

Örülök, hogy a tavaris szót nem az orosz tanárnőnél, rosszabb estben az orosz katonánál alkalmaztam először, hanem egy lettországi orosznál, és hogy a mjedjezs szót nem érti meg a lengyel kolléga, pedig váltig meg voltunk róla győződve középiskolában, hogy az mézet jelent.

Véremben a Monarchia népeivel örülök, hogy van miből kölcsön adni az angoloknak úgy, hogy kamatot nem számolok fel, és van miből, mert nem ölöm bele a játékgépbe, ami az étterem ajtajában vár, abból is le lehet vonni következtetéseket, de távol álljon tőlem, hogy bármi egyéb etnikumot megemlítsek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.